Gergely 1883-ban született Túrkevén. Kezdettől művészi pályára készült. 1906-tól egy ösztöndíj segítségével Párizsban tevékenykedett Rodin mellett Zádory Oszkár művésznéven. A mester kedvelt tanítványként számos megrendeléshez jutott, így a következő évben önálló műtermet is tudott bérelni. A nap egyik felében Rodinnél, másikban saját műtermében alkotott. 1908-ban a Francia Művészek Egyesületének tagjaként állított ki a Párizsi Salon éves tárlatán. E mellett művészi igénnyel készített, tömeggyártásra tervezett fajansz, porcelán és terrakotta szobrai számos korabeli otthont díszítettek. Művei kiemelkedő népszerűségnek örvendtek a francia körökben, de gyorsan emelkedő karrierjét az I. Világháború törte derékba. Ellenséges ország állampolgáraként folyamatos zaklatásnak van kitéve, így önként jelentkezett a Noirmoutier-i internálótáborban. Itt kötött barátságot Kuncz Aladárral, aki „Fekete kolostor” című művében állított emléket rabságuk történetének. 1919-ben szabadulása után hazatért. Akkor egy rövid ideig együtt alkotott a három Finta testvér Sámuel Bajza utcai műtermében. A húszas évek első felében itthon is egyre gyakrabban voltak kiállításai, de sokat utazott Franciaországba is, hogy az internálása előtt műtermében hagyott szobrait visszaszerezze. 1931-ben tért végleg haza. Még újabb öt évet töltött a fővárosban mielőtt ismét Túrkevére költözött. A város egy – a jelenlegi buszpályaudvar területén álló – épületet bocsátott rendelkezésére, ahol műtermét és a Finta testvérek rögtönzött kiállítását berendezte. Ez öt évig állt fenn. Ezután Gergely barátjához, Kopa Kálmánhoz költözött. 1947-ben hunyt el. Alkotásai a következő évtized végén kerültek a Túrkevei Múzeumba.
