“…Egyes egyedül, őserőmből lettem művésszé – tanító mester és vésők nélkül. Rabláncaimat téptem széjjel, s azokból kovácsoltam vésőket. – S az anyag, mint valami megbűvölt lénynek, az első kalapácsütésre engedelmeskedett. Énnálam nincsen kezdet, s nincsen átmenet, Lettem, s ezzel meg van mondva történetem.”
Finta Sándor 1881-ben született Túrkevén. Tanulmányait műszaki vonalon végezte. Az iskolák elvégzése után vasúti tisztként kezdett el dolgozni. Egy a lánytestvérét ért sérelem megtorlása miatt tíz évet kellett eltöltenie a szamosújvári fegyházban. Itt fedezte fel művészi tehetségét a börtön igazgatója, aki állami megrendelések elvégzését is lehetővé tette számára. Időközben a sajtó is felfedezte a „rab művészt”, aki ezáltal országos ismertségre tett szert. Röviddel ezután kitört a világháború és besorozták. A szerb fronton megsebesült. Ezt követően, mint szobrászművészt már nem küldték vissza a tűzvonalba. Művészeti munkákkal és hadi emlékek állításával bízták meg. Az ország első háborús emlékművét Hatvan városa számára készítette el. Ezt követték Nyitra, Pöstyén, Heves, Kecskemét hadi emlékei.
Finta Sándor 1920-ban második feleségével Brazíliába utazott. Hamarosan megnyert egy nyilvános pályázatot, melyet a Rio de Janeiro-i sportklubok írtak ki az „Erő” szobrának megmintázására. Brazília száz éves függetlenségének évfordulója közeledtével 1921-ben pályázatot nyújtott be a Corcovado-hegy gránittömbjén felállítandó Krisztus szobor megmintázására.
Korábbi sikereinek és a még hazulról hozott vázlatok, fényképek alapján megbízták a magyar művészt a centenáriumi világkiállítás szobrászati munkálatainak vezetésével. Alkalmazása alatt elkészítette a kiállítás monumentális főkapuját, a bejárat két oldalára a két magyar vezér: Botond és Lehel hatalmas alakját. Emellett irányította a szobrászati, díszítő munkákat és rengeteg vázlatot készített. Pozíciója egyre több megrendelést biztosított számára. 1922 novemberében megnyitott centenáriumi képzőművészeti kiállításon 19 különböző alkotása szerepelt.
A Rio de Janeiró-i magyar konzulátus négy hónappal később állította ki az útlevelet Finta Sándor szobrászművész és felesége Kántor Katalin iparművész számára, amellyel az USA-ba indultak. A művészházaspár Ellis Island-re kerül az Egyesült Államok bevándorlási szabályainak értelmében, de Magyarország bevándorlási kvótája ekkorra kimerült. A sajtó képes tudósítást közölt a világkiállítás szobrászigazgatójáról és iparművész feleségéről, akiket nem fogadott be Amerika. A speciális képességeiket ellenőrző bizottság végül megfelelőnek találta Finta Sándor művészi tevékenységét, aki feleségével New Yorkban telepedett le. Itt alapította meg a Finta Studiót, ahol műhelyük hamarosan az ottani magyarság találkozóhelye lett. Ekkoriban kezdett foglalkozni Walt Whitman verseinek illusztrálásával is. 1925-ben a New York-i Írók Klubjának pályázatára elkészítette a Walt Whitman emlékérmet. Mecénások megbízásából 1927-ben elkészítette Patrick Cardinal Hayes bíboros érsek portréját, ami a Metropolitan Múzeumban kapott helyet. Amerika első múzeumában ekkortól Munkácsy Mihály mellett ő a második magyar, akinek a műve a gyűjteménybe került. Az évtized végén a Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta.
Finta Sándor tevékenysége a harmincas években a szobrászat mellett az irodalomra is kiterjedt. Több regénye és novellája is megjelent, melyeknek az illusztrációit is maga készítette. Az írói fantáziával jelentős mértékben támogatott saját élményein alapuló regényei a leghíresebbek. „A kisbojtár” az író ecsegpusztai gyermekkorát bemutató mű az első. Az átdogozott angol nyelvű változatot azonban két évvel később a leghíresebb New York-i kiadók egyike, a Harper & Brothers jelentette meg. Tíz éven belül tizenkét kiadást ért meg. 1939-ben látott napvilágot „A nagy majom titka”, ami az időközben felnőtt és szobrászművésszé lett kisbojtár Brazíliai kalandjait mutatja be. A trilógia második része harmadikként 1940-ben jelent meg „Testvéreim és én” címmel. Ez a Finta fivérek iskoláskori nagyváradi élményeit mutatja be. A New York-i Közoktatási Tanács a következő évben kötelező olvasmánynak nyilvánította. Időközben 1934-ben a „Chico” című elbeszélése elnyerte az év angol nyelvű novellája díjat, majd öt évvel később irodalmi tevékenységéért az Edgar Allan Poe Irodalmi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
Az Amerikai Egyesült Államok kiemelkedő egyéniségei mellett igyekezett a magyar történelem és irodalom nagy személyiségeit is megformázni. Kovács Mihály az Amerikai Függetlenségi Háborúban hősi halált halt jászkun huszár alakját több alkalommal is megmintázta. 1930-ban leplezték le Petőfi Sándor mellszobrát a clevelandi közkönyvtárban. Hat évvel később II. Rákóczi Ferenc szobrának felállításán dolgozott, amit a Connecticut Állambeli Bridgeportba terveztek. Ennek tanulmánya is elkészült, de a szobor mégsem valósult meg. Hasonló sorsra jutott az amerikai polgárháború emlékműve is, ami Los Angelesben került volna felállításra. Ennek a modellje az 1941. évi kiállításon szobrászati díjat is kapott. Madách Imre szobra 1950-ben felállításra került a Clevelandi Gordon Parkban. Négy évvel később Kossuth Lajos mellszobrát leplezték le St. Louis-ban.
Hetvenöt éves korára az Egyesült Államokban elérhető legtöbb elismerés és díjazást megszerezte. A Festők és Szobrászok Klubja több alkalommal kitüntette. A Képzőművészeti Akadémia „versenyen felül állónak” minősítette. Tagja volt a Költők Akadémiájának, a Politikai Tudományok Akadémiájának és alelnöke a Szépművészeti Akadémiának. Ekkorra gondoskodni kívánt hagyatékáról és műveinek utóéletéről. 1957-től intenzív levelezést folytatott Dr. Györffy Lajossal a Túrkevei Múzeum igazgatójával. Ő már 1936-ban városi tisztviselőként is szorgalmazta az első Finta Múzeum ügyét. Biztosította a szobrászt, hogy az intézmény az ő és testvérei hagyatékát befogadja és megőrzi az utókornak. Finta Sándor a következő évben elhunyt. Szobrait és gondosan rendszerezett dokumentumait felesége a Magyar Állam segítségével juttatta vissza szülővárosába 1962-ben. A már meglévő múzeumépület az ezt követő években Szolnok Megye akkori legmodernebb kiállítócsarnokával bővült. Itt került kiállításra a két idősebb Finta testvér anyaga 1967-től, ami évtizedekkel később Sámuel hagyatékával egészült ki. Az intézmény ekkor vette fel a művésztestvérek nevét. Innentől Magyarország első szobormúzeumaként várja látogatóit.
