1948. augusztus 6-án született Békéscsabán. Rajz-földrajz szakos tanári diplomát szerez a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Pataki Ferenc és Déri István tanítványaként 1976-ban. Az év szeptemberétől rajz szakos általános iskolai tanár lesz Túrkevén. 1992-től a Polgármesteri Hivatal osztályvezetője. 1997-től a Kaszap Nagy István Református Általános Iskola igazgatója.
Túrkevére költözése után azonnal bekapcsolódik a Kevi Kör munkájába, rendszeresen kiállít a Körrel, részt vesz az alkotótáborokban, sőt maga is szervez alkotótábort, ahol a vendégművészek ma már a középgeneráció jelesei: Bukta Imre, F. Zámbó István, Buhály József, Budai Tibor, Szilágyi István.
1979-ben felvételt nyer a Művészeti Alap Fiatal Művészek Stúdiójába. 1986. október 1-től tagja a Művészeti Alapnak. Számos egyéni és csoportos kiállításon vesz részt szerte az országban. Rangos országos tárlatokon kap nívódíjat. Kezdetben grafikákat, főleg linómetszeteket készít. Lapjain megjelennek a széthulló paraszti világ tárgyai.
Festményein viszont nem a tárgyakra, hanem a színekre épít, amiből finoman kiegyensúlyozott önálló képi világot teremt. Nem érdekli a fű, a fa, a virág, vagy a ház a maga konkrétságában, de sokszor a rendkívül elvontnak látszó kompozíciókban mindig felismeri a figyelmes szemlélő, hogy a kép valóságos tájélményen alapul, amire a kép címe is utal. Külön kis fejezetet képviselnek azok a képek, amelyeket azután fest, hogy sárkányrepülővel a táj fölé emelkedik. A kompozíció feszesebbé válik, nagyobb hangsúlyt kap a kép belső ritmusa. Az ellentétes színfoltok egymásnak feszülnek az egész képet mozgás hatja át. Ezzel nemcsak a látvány, hanem a repülés izgalma is érződik.
Az utóbbi években sajátos változás figyelhető meg munkáin. A grafikák tárgyi világa átszivárog a festményekre is. Ezzel együtt megjelennek képein a belső terek, a képek felületet plasztikussá válik, kidomborodik és bemélyed, a színek visszafogottá válnak, a képeken eluralkodik a sötétebb tónus, a kompozíció kiegyensúlyozottabb. Az eddigi harsány dinamizmust felváltja a nyugodt szemlélődés a képeket némi szomorúság sokszor fájdalom lengi be. /Kovács István, Szülőföldem Túrkeve 2009./
